A kellemes idő beköszöntével elővettük és leporoltuk a birtokot érintő teendő-listánkat és fontossági sorrendben a következő feladat az alsó, címre szóló kapunk ráncba szedése volt. Megálmodtuk a külsőt, flexet, csiszolót és ecsetet ragadtunk, és nekiestünk. Hogy milyen lett a végeredmény? Gyere és döntsd el magad! 😉
A Zsonglak Vendégház méltán „híres” arról, hogy ez idáig minden egyes millimétert a saját erőnkből, két kezünk munkájával, kreativitásunk erejével hoztunk létre; semmilyen támogatást, hitelt, pályázatot, alias kötelmet nem vállaltunk, húztunk magunkra. Szakembert vagy külsőst is csak a legszükségesebb esetben hívunk. Ez utóbbinak egyik fő oka, hogy korábban már számos esetben befürödtünk; próbáltak minket átvágni, vagy csapnivaló munkát hagytak maguk után.
Egy másik oka, hogy annak, amit saját magad alkotsz meg teljesen más energiái és kisugárzása van – sokkal személyesebb, emberközelibb és természetesebb a végeredmény; a saját személyiséged is belegyógyul a kész produktumba. A sikerélményről nem is beszélve.
Egy harmadik, nem elhanyagolható oka a környezetvédelem, mert mi hiszünk az újrahasznosításban, újrahasználásban. Nálunk ez nem csak abban merül ki, hogy van szelektív kuka, hanem abban is, hogy igyekszünk a lehető legkevesebb szemetet termelni, és amit lehet újra használunk, új funkcióval látunk el, vagy új köntösbe öltöztetjük, felújítjuk.
Így történt ez az alsó kapunkkal is, amire már naggggggyon ráfért a törődés, és én szegényt személy szerint már nagyon utáltam 😀 – látott már szebb időket alapon. Míg a vendégház épülete az utóbbi évtizedben épült, a teljes ingatlanunk története egészen az 1800-as évekig nyúlik vissza: a főépület „szíve” valamikor ekkor született. Szóval mindig van mit csinálni, nem unatkozunk 🙂
Szerintem a kerítés a ház tekintete, a first-look, ill. az első benyomás mielőtt beljebb lépsz, így fontos üzenetet hordoz. Igyekeztünk a más pontokon már ismerős szín- és anyagharmóniával élni. Antracit, ami az erőt, a modernitást, az igényességet, az újat és a letisztultságot képviseli. A fa mézes cseresznye színével, ami a természetközeliséget, lágyságot, melegséget sugározza. Mindez a koros örökzöld növényeink ölelésében tálalva.
A forró – majd az esős – idő elvonultával alig vártuk, hogy kreatív energiánkat hadra foghassuk. Hiszitek vagy sem, a képeken látható kapu „ugyanaz” a kapu, csak KAP-ott egy kis ráncfelvarrást. Egy kis flex itt, egy „kis” csiszolás ott, vízszintbe-hozás … festés, pácolás – és már kész is! Na, azért ennél cifrább volt. Erről főleg Tomi tudna beszámolni. Pl.Amikor a létra tetjéről egy óriás puckával püffölte a kapu bal szárnyát, mert az istennek nem akart vízbe kerülni… Persze, megoldotta ezt is, így 3-4 nap munkánk van benne, és pont olyan, amilyennek megálmodtuk – illeszkedve a többi részlethez. Már csak azt várjuk, hogy a borostyán a bal oszlopot is benője <3 Mi teljesen odáig vagyunk érte. Tegnap este még lefekvés előtt is kisétáltunk a kapuhoz, és megpaskoltuk egymás vállát: „Szép munka!”. 😀 Nektek hogy tetszik?
Ennek a szemléletnek persze megvan az a hátránya is – ha ez hátránynak számít – , hogy minden lassabban halad, mint ha előre legyártott, rendeld meg-és-hozd verziókkal élnénk. Néha a türelmetlenség úrra lesz rajtunk, de igyekszünk ezt az energiát is beforgatni a kétkezi alkotás erejébe. Főleg, hogy manapság igyekszünk a slow living életérzésre rácsavarodni.
Itt látható a kapu evolúciója 😀 :
Következő projektünk egy kerítésfelújítás lesz az alábbi 2-in-1 stílusban. Belátásvédelem és tüzifa-tároló 🙂
Mutatjuk majd a kulisszatitkokat itt is 🙂 Kövessétek oldalunkat.